Az embert három jelenség teszi emberré: a felegyenesedett járás, az értelmes beszed és a gondolkodás. Az atlantiszi embernél még nem beszélhetünk gondolkodásról, intellektusról. Amíg az éteri fej nem fedte pontosan a fizikai fejet, az atlantiszi ember látta az érzékfeletti világot. Amikor az éteri fej fedésbe került a fizikai fejjel, megszűnt a magasabb látás, és megjelent a gondolkodás. Az akkori gondolkodás azonban jelentősen eltért a maitól! 

Az ember "középen" helyezkedik el a teremtésben. Alatta és fölötte egyaránt vannak létezési szintek. Az emberek világa alatt helyezkedik el az ásványok, növények és állatok világa. Az emberek szintje fölött található az angyalok, arkangyalok és archék világa. Az embernek - önösségéből fakadóan - nehéz elfogadnia, hogy nem ő a teremtés királya, hanem fölötte is vannak létezők. A régebbi kultúrák számára még nem volt kérdéses az angyalok világának a léte. 

Az ember szemszögéből nézve a létezés két nagy részre osztható. Van egy olyan része, amit a mai átlagember a hagyományos érzékszerveivel nem észlel, és egy olyan, amit a hagyományos öt érzékszervével észlel. A materiális világkép azt állítja, hogy az ember képes az érzékszerveivel átfogni a teljes létezést, míg a különféle vallások és spirituális rendszerek azt tanítják, hogy az, amit a mai ember lát, hall, észlel a világból, az a teljes létezésnek csak egy része, mondjuk az egy százaléka, csupán a jéghegy csúcsa, s a többi 99 százalék, vagy esetleg még több, a mostani ember számára láthatatlan, hallhatatlan. 

A szellemtudomány célja a szellemi világ tényeinek és lényeinek megismerése által az egyéni szellem visszavezetése a világszellemhez. Ezen az úton nélkülözhetetlen az érzékfeletti világban létező szellemi hierarchiák megismerése. Az ember szintje alatt terül el az állatvilág, a növényvilág és az ásványvilág. Ezen világok megismerésével foglalkozik a természettudomány. Az ember szintje felett található az angyalok, arkangyalok és archék világa. 

A IX. századig az emberek a gondolatokat a szellemi világ sugalmazásának tekintették. Az emberek úgy élték meg, hogy gondolataikat nem ők hozzák létre, a kész gondolatokat csak beléjük helyezik. Az a lény, akit a gondolatok forrásaként neveztek meg: Michael.
A IX. század óta viszont egy fontos változás indult meg: a gondolkodási folyamat bevonult az emberi lélekbe. Az ember elkezdte sajátjaként érezni a gondolkodás folyamatát.