"Valaki e kis gyermeket befogadja az én nevemben, engem fogad be!"

Visszatekintés az utóbbi száz évre

Nagyanyáink, dédanyáink korában teljesen természetes volt, hogy az asszonyok otthon, családi környezetben hozták világra újszülöttjeiket. Érezték és tudták, hogy képesek életet adni, mint ahogy abban is biztosak voltak, hogy táplálni, szoptatni is tudják majd gyermeküket. Meleg családi légkör, szerető, várakozó figyelem vette körül a vajúdó, szülő nőket és a babát is. Ez a szeretetteljes figyelem a nehéz órákban sok erőt adott az anyának és a világra jövő gyermeknek is. Orvos ritkán segített a szülésnél, a család tagjain kívül általában csak egy sokat tapasztalt bába volt jelen az újszülött érkezésének csodájánál. Az élet egyik legszebb, legszentebb, természetes folyamatát ünnepelték a szülésben-születésben, az új élet indulásában.
A század közepe tájától a szocializmus "vívmánya" minden nőnek biztosította - kötelezően - az intézményben való, ingyenes orvosi ellátás melletti szülést. Az orvos, a társadalom így mintegy átvállalta az egész folyamat felelősségét, és ezzel többnyire a nők, sőt a családok tudatossága is erősen csökkent - az addig átélt csoda elveszett, a szülés kórházi rutinná vált.

"Csak pelenka csücskén egy piciny babácskát,
Nem láttam meg benned Isten ragyogását..."

A babát épp csak megmutatták az édesanyának, majd azonnal elvitték mellőle, s ő ott maradt a kórházi ágyon, érzéseivel, érzelmeivel, egyedül, kicsinyének testi adataival: 53 cm, 3300 g.
Generációk nőttek fel ilyen indíttatás után...

A felgyorsult élettempó, az értékvesztés miatt az emberekben kialakult hiányérzet meghozta a változás igényét, és ma már egyre inkább megfigyelhető a tudatosság, a tudatos felelősségvállalás nemcsak a gazdasági életben, hanem más területeken is. A világban terjed a holisztikus gondolkodásmód, egyre többen keresik az életmódjuk megváltoztatásához, gyógyulásukhoz vezető természetes utat és szelíd gyógymódokat.

Nyugat-Európában - Hollandia, Nagy-Britannia, Svájc, Németország, Ausztria - és a világ számos országában - Egyesült Államok, Ausztrália, Mexikó - engedélyezett és egyre inkább általánossá váló gyakorlat az intézményen kívüli otthonszülés.

"Angol, amerikai, svájci, ausztrál, holland mortalitásra és morbiditásra vonatkozó statisztikai adatok bizonyítják, hogy a tervezett, szaksegítséggel történő otthonszülés legalább olyan biztonságos, mint a kórházi szülés, ugyanakkor lényegesen kevesebb orvosi beavatkozás történik. Egy kiterjedt mintán végzett amerikai kutatás eredményei szerint a magzat állapota és az előforduló komplikációk szempontjából az otthonszülés biztonságosabbnak bizonyult, mint a kórházi. Több mint háromszor annyi babát kellett újraéleszteni kórházban, mint otthon. Négyszer több baba kapott fertőzést. Harmincszor több kórházban tervezett születésű magzatnak lett születési sérülése, mint az otthonra tervezetteknek! Háromszor annyi nő esett át császármetszésen, mint az otthon szülni kívánó nők csoportjaiban. Kilencszer több gátmetszés fordult elő a kórházban. Kilencszer volt több a súlyos repedés is ott, mint az otthonra tervezett szüléseknél. Bár a mortalitásban nem volt különbség, a babák és anyák egészségi állapota az otthon szülni kívánó nők között messze jobbnak bizonyult." (Placebo Hírlevél, 2001. aug.)

Érvek az otthonszülés mellett

1. A legfontosabb, hogy a szülés-születés az élet természetes folyamata.

"Újból beléhasított a fájdalom. Miközben kurta pihegésekkel, erőlködve próbálta tompítani, sikerült azt gondolnia: Köszöntelek, kicsim! Gyere csak, ez jó nap a megszületésre! Még néhány pihegés, egy hosszú nyögés, és már jött is a tökéletesen formált lánycsecsemő, az ősök jellegzetes, széles orrával.Az anya felnyalábolta a nyálkás újszülöttet. Maga elé emelte, belenézett a csendes gyermek fénylő fekete szemébe és ezt mondta:- Tudd meg, hogy szeretünk és segítünk utadon! Lelkednek mondom ezt, lelkemből szólván,
abból a részemből, amely örökké való."
(Marlo Morgan)

A tizennyolc éves bennszülött nő egyedül szülte meg ikreit az ausztrál sivatagban. De egész életében tudatosan élt, mindig élő, eleven kapcsolatban volt a mindenséggel. Tisztelte az életet, a természetet. Ezt a gondolatot, ezt a tudást adta át gyermekének születése pillanatában, mint ahogy ennek szellemében nevelte őt is az igazak népe.

Bármennyire természetes folyamat is a szülés-születés, tudatosság nélkül csak ösztönössé válna. Készülni kell rá, tisztelettel, szeretettel, felelősséggel vállalni és várni a baba érkezését.

2. A baba biztonságérzetének feltétele, hogy méltó fogadtatásban részesüljön. Teljesen természetes, hogy ezt a fogadtatást a család szerető gondoskodása tudja biztosítani. Ugyanakkor a baba biztonságérzete összekapcsolódik a szülő nő biztonságérzetével.

3. A szülés-születés folyamatát a családtagok - az apa, a testvérek, a nagyszülők - várakozó, szeretetteljes figyelme nagymértékben segíti, mintegy erőt ad a vajúdó, a szülő asszonynak. Az anya is, és rajta keresztül a baba is az őket körülvevő szeretet biztonságát érzi, ez ad lehetőséget arra, hogy az anya nyugodtan, ellazulva, a testében és lelkében zajló érzésekre figyelve átadja magát a szülés folyamatának, átélje annak minden mozzanatát. Mint tudjuk, a szülés-születés az élet egyik legnagyobb beavatása, aminek átéléséhez természetesen megfelelő körülmények szükségesek. Az otthoni környezetben zajló, háborítatlan szülés-születés alkalmával az anya maga választhatja meg a szülés számára legideálisabb testhelyzetét. Érzései és igényei szerint mozoghat, adott esetben akár megváltozott tudatállapotba is kerülhet.

Nyilvánvaló, hogy amikor az anya és a baba biztonságáról szólunk, akkor a lelkiek mellett a fizikai tényezőkre is gondolnunk kell. Orvos és/vagy szakképzett bába, illetve asszonytársi segítő (dúla) jelenléte szükséges az otthonszülés alkalmával is. Megfelelő háttérintézménnyel - ahová szükség esetén az anya a babával maximum húsz perc alatt beszállítható - a komplikációk esetén is biztosított a megfelelő szakellátás.

4. Otthonszülés esetén az újszülött folyamatosan együtt van az édesanyjával, jelenléte biztonságot nyújt neki. A babát igényeinek megfelelően szoptathatja az anya, akár azonnal a megszületés után. A tejelválasztás szempontjából is fontos a nyugodt, családias légkör. Így kiegyensúlyozottabb, egészségesebb lesz a baba.

5. Amikor a családtagok a szülésnek-születésnek tanúivá válnak, növekszik bennük az élet tisztelete. Fokozottan igaz ez a gyermekekre, az újszülött testvéreire. Ha a szülés-születés közben együttéreznek a mamával és az új jövevénnyel, nagyobb szeretettel veszik majd körül kis testvérkéjüket, és az is valószínűbb, hogy nem lesznek rá féltékenyek.

6. A háborítatlan szülést, az otthonszülést választó család jól felkészül - testileg és lelkileg - a nagy eseményre. Az ilyen tudatos felkészülés eredménye, hogy sokkal kevesebb komplikáció fordul elő, hiszen természetes folyamatként élik meg a szülést-születést. Ráadásul ezáltal a szülést-születést siettető, gyorsító módszerek alkalmazása is elkerülhető. Az intravénás oxitocin adása, a burokrepesztés, a méhszáj tágítása mind feleslegessé válik.

7. Az otthonszülés módot ad a drasztikus beavatkozások előtt az alternatív megoldások mérlegelésére is. A rutinszerű gátmetszés egy sor meridián átvágását is jelenti, mindenképpen érdemes tehát meggondolni, hogy valóban szükség van-e rá. Farfekvés esetén, illetve bizonyos életkor után a császármetszést szintén rutinszerűen alkalmazzák a kórházakban, pedig a babát akár arra is rá lehet beszélni, hogy forduljon meg.

8. A szülés "kötelező" kórházi előkészületei (beöntés, borotválás) sokaknak okoznak problémát, felesleges stresszt.

9. Otthonszülés esetén az asszony előre megválaszthatja, hogy ki legyen mellette a vajúdás és a szülés idején aszerint, hogy kijelenti számára a legnagyobb biztonságérzetet.

10. A hosszú kórházi tartózkodás általában mind az anyának, mind a családnak megterhelő, főleg lelkileg, nem is beszélve magáról az újszülöttről! (Ráadásul tetemes költséget jelent az egészségügynek is...)

Életmegnyilvánulásaink születésünk fényében

Eddig is szóltunk már a baba szempontjairól, de nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy mennyire meghatározó az ember további életében a születés élménye. Egész életünk minden mozzanata, minden cselekedetünk, minden velünk történő esemény leképezi világra jövetelünk módját.

Tapasztalatom, hogy ha valaki tudatosan újra átéli születése élményét, újra átérzi az akkor megtapasztaltakat, rádöbbenhet arra, hogy egész addigi élete a születéséről szól. Ha mosolyogva, derűsen élte meg a születését, ha szerető karok várták, akkor az élete is mosolygós lesz. Ha elakadt a szülőcsatornában, ha nem tudta segítség nélkül befejezni megszületését, egész életében segítséget vár majd, hogy véghezvigye azt, amit elkezdett. Ha szülést siettető módszerekkel "robbant bele" a világba, akkor életének eseményei, cselekedetei is robbanásszerűek, alaposan át nem gondoltak lesznek.

Ha felismerjük, hogy életünkben vannak ilyen rögzült, negatív viselkedési minták, amik tehát gyakran a születés közben megélt traumákra vezethetők vissza, sokat tehetünk azért, hogy változtassunk a szemléletmódunkon, a dolgokhoz való hozzáállásunkon; akkor nem kell életünk további részében is ezekkel élnünk. Jó módszer erre például a kineziológiai oldás, a születés élményének tudatos újraátélése.

Tudatosan vállalni, szeretettel fogadni!

Természetesen a legjobb az, ha a leszületendő lélek olyan családba érkezik, ahol tudatosan vállalják és várják, ahol feltétel nélkül elfogadják és szeretik őt. Most, amikor Karácsonyra készülünk, amikor a gyermek Jézus(ok) születéséről elmélkedünk, jusson eszünkbe az is, hogy minden megszületendő-megszülető gyermek a krisztusi szellemiség hírnöke! Azért inkarnálódik ide a Földre, hogy közelebb kerülve a Megváltóhoz, betölthesse életfeladatát. Felvállalt küldetésében akkor tudjuk leginkább segíteni őt, ha tudatosan figyelve a jót keressük és erősítjük benne, ha elfogadjuk őt olyannak, amilyen, ha szeretettel fordulunk felé. Fogadjunk hát minden születendő gyermeket Krisztus nevében úgy, mintha Őt magát fogadnánk be!

Kovács Julianna