|
Myrai Szent Miklós a keleti egyház
egyik fő szentje, a gyermekek Mikulása. Ma minden bizonnyal ő a
legnépszerűbb, legismertebb szent az egész világon. Kultusza a
bizánci, majd a kopt egyházban bontakozott ki a VI. században. A Miklós
név a nicos, azaz "a nép győzelme, ragyogása" szóból ered. Mindaz
megvolt ugyanis őbenne, ami ragyogást és tisztaságot ad, hiszen amint
azt Szent Ambrus egyházatya is állította: "Megtisztít az Isten szava, megtisztít az igazi bűnvallás, megtisztít a szent gondolkodás, megtisztít a jóban munkálkodás!"
Miklós,
Patera városának polgára, gazdag és szent életű szülőktől származott.
Apját Epiphanesnak, anyját pedig Johannának hívták. A gyermek rögtön
világra jöttét követően, az első fürösztés közben egyenesen megállt a
mosdóteknőben; ráadásul szerdánként és péntekente csak egyszer szopott.
Fölserdülvén a templom küszöbét koptatta. Amikor Myra városában meghalt
az addigi püspök, az egyházatyák összegyűltek, hogy gondoskodjanak az
utódlásról Volt közöttük egy nagy tekintélynek örvendő püspök, aki arra
intette társait, hogy kitartóan böjtöljenek és imádkozzanak, hogy az Úr
kinyilatkozza az utód nevét. Egyik éjjel hangot hallott: "Virradatkor
figyeld a templom kapuját - akit először látsz belépni a templomba, s
akinek a neve Miklós, az legyen püspökké szentelve!" A jelenést
föltárta a többiek előtt, akik továbbra is állhatatosan imádkoztak.
Csodálatos módon virradatkor, isteni indíttatásra mindenki előtt ott
sietett Miklós. A püspök megragadta és azt kérdezte tőle: "Mi a neved?" Ő pedig, a galamb szelídségű ifjú meghajtott fővel válaszolt: "Miklós, szentséged szolgája." Erre
a templomba vezették, s bár igen erősen ellenkezett, beleültették a
püspöki székbe, ahol ugyanazt az alázatosságot és komoly erkölcsöt
követte, mint azelőtt. Az éjszakákat imádságban virrasztotta át, testét
sanyargatta, az asszonyok társaságától távol tartotta magát, alázatos
volt az emberek szolgálatában, serény a buzdításban, és szigorú a
dorgálásban.
Az ő példája szerint ki kell tágítani szívünket, hogy
legyen abban hely Istennek, a hitnek, és embertársainknak. Tanítása
szerint meg kell tanulnunk szembenézni az igazsággal, korunk minden
követelményével, csakúgy, ahogyan azt az egyeneslelkű, nyílt, őszinte
magatartású Szent Miklós tette.
Figyelemreméltó,
hogy legendáiban sokszor felbukkan a hármas szám. Egy ízben például úgy
magyarázta meg hallgatóságának a Szentháromság titkát, hogy felkapott
egy téglát és azt mondta: "Miképpen három elem - föld, víz és tűz - alkotja a téglát, úgy van három személy egy istenségben."
Egy másik elbeszélés szerint történt egyszer, hogy három vándordiákot
szállásadójuk megölt, feldarabolt és sóban tartósított, hogy húsként
kimérhesse őket. Miklós azonban éppen arra járt, felfedezte a
gaztettet, és feltámasztotta a három ifjút. Mivel máskor is segített a
rászoruló gyermekeken, ezért az ő védőszentjük lett.
Szülei halála
után örökségét is az emberek megmentésére és Isten dicsőségére
fordította. Volt egy szomszédja, aki szükségre jutván három szűz
leányát utcalánynak adni kényszerült, hogy élelemhez jussanak. A szent
elborzadt a gyalázatos bűn miatt, ezért éjszaka egy aranyalmát rejtett
az ablakon át a házba. Másnap reggel a gazda, örömében kiházasította
elsőszülött lányát. Nem sokkal később Isten szolgája hasonlóan
cselekedett, mire a szomszéd a második lányát is hamarosan férjhez
adta. Harmadszorra pedig már felismerte Miklósban a szentet,
köszönetként megtért, és Isten szolgája lett. Miklós jelképe e
jótettének emlékeztetőjeként azóta is három aranygolyó vagy aranyalma;
a szentképeken általában ezekkel együtt ábrázolják.
Szent Miklóst
Orion apónak is nevezik, ami új, jelképes megvilágításba helyezi
attribútumát, a három aranygolyót. Az Orion egy sorban ragyogó három
csillaga a téli égbolt legfeltűnőbb csillagképe, amit a magyar népi
legendákban Háromkirályoknak is neveznek. A keleti bölcsek kultusza az
ősi Mithrasz-misztériumból került át az evangéliumokba, akik az
Orionnal nyáron egyesülő betlehemi csillagban a feltámadó Napistent
imádták. Ilyen értelemben a Háromkirályok nem is úton vannak
Krisztushoz, hanem Krisztusban megérkezettek!
Esedezve folyamodunk irgalmasságodhoz, Urunk, és kérünk, őrizz
meg bennünket az élet veszedelmei között Szent Miklós püspök
közbenjárására, hogy az üdvösség útját mindig biztonságban járjuk. Ámen.
Sarkadi Melinda
Megjelent a Manifesztum 6. számában.
|