Számos kutató elme próbálta már felfedni a titokzatos gróf életének és halálának rejtelmeit. Ez többé-kevésbé sikerült is, a kutatás módjától függően. A levéltárak és a ránk maradt történetek egy ellentmondásokkal, rejtélyekkel és titkokkal teli életet tárnak elénk. Ezekben a történelmi "tényekben" hemzsegnek a találgatások, pletykák és fikciók. Így a dolog tovább bonyolódik.

Kicsoda Saint Germain?

Származásáról nem állnak rendelkezésre feljegyzések. A leghitelesebb adatok II. Rákóczi Ferenc törvénytelen fiaként mutatják be, de persze ez sem bizonyos. Születési évéről sem tudunk semmit. Olyan mintha egyszer csak felbukkant volna a világ színpadán, majd dolga végeztével elhagyta volna azt. Koráról szintén számos pletyka keringett. Egy történet szerint egyszer megkérdezték a kocsisát, hogy igaz-e, hogy ura már négyszáz éves is elmúlt?

- Nem tudom, - válaszolta a kocsis -, jómagam csak 130 éve szolgálok mellette.

Az alapja ezeknek a pletykáknak maga a gróf volt. Csodálták őt mint tudóst, diplomatát, orvost, alkimistát, költőt, zeneszerzőt és hegedűművészt. Műveltsége páratlan, történelmi tudása szinte már emberfeletti volt. Olyan természetességgel és átéléssel mesélt régmúlt korok történéseiről, mintha ő maga is ott lett volna. Ezekben az elbeszélésekben egyes szám első személyben beszélt magáról. Angliában egyszer egy tudósokból álló bizottság tette próbára a tudását, akiket természetesen szintén lenyűgözött.

Sokan tanúsították hogy a gróf akcentus nélkül, anyanyelvi szinten beszélt többek között spanyolul, franciául, angolul, németül, olaszul, portugálul, arabul, kínaiul, oroszul, szanszkritül, görögül, valamint járatos volt a kelet-európai nyelvekben is.

Horace Walpole írta róla, hogy Saint Germain, kiváló költő, aki ráadásul remekül énekel és hegedül is. Még a leghíresebb muzsikusokat is meglepte improvizációival.

Európai körökben csodákat beszéltek olajfestményeiről is. Állítólag színkeverékei olyan különleges effektust adnak a képeinek, hogy a megörökített személy szinte él. Több művész is kérte, hogy árulja el színkeverése titkát.

Tökéletesen használta mindkét kezét, és sokszor megfigyelték, hogy egyszerre jegyzetel jobb és bal kezével.

Nagyon értett a drágakövekhez is. Egyszer a francia király hibás gyémántját megjavította, azután hogy a szakértők kijelentették a kőről: javíthatatlan.

Vagyona méretéről és származásáról szintén keveset tudunk. Tény azonban, hogy királyokat megszégyenítő anyagi gazdagság birtokában volt.

Mint már említettem, kiváló diplomata is volt. Számos európai udvarral ápolt szoros kapcsolatot, sőt barátságot. Az uralkodók megbíztak benne, tanácsát kérték és megfogadták. Viselkedése nemesi neveltetést sejtetett, vagyona és szinte tökéletes emberi mivolta pedig szívesen várt vendéggé tette őt mindenhol.

Jártas volt az okkult tanokban, ismerte a gyógyfüvek és a gyógyítás fortélyait. Fiatalos külseje miatt elterjedt róla, hogy birtokában van az Életelíxirnek. Életmódja visszafogott, sőt spártai volt, mesés gazdagsága ellenére. Feljegyezték róla, hogy még a legnagyobb lakoma közben sem nyúlt az ételhez, legfeljebb pár szem gyümölcsöt vett magához. Általában amíg a vendégsereg falatozott, ő történeteket mesélt.

Étrendjének alapját különböző durvaságúra őrölt gabonafélékből sütött kenyerek képezték. Ezenkívül gyümölcsöket és mézet fogyasztott. Visszavonulásai idején pedig rendszerint hosszú böjtöket tartott.

Egy korabeli vélemény szerint a gróf megjelenésében művelt, finom ember benyomását keltette. Látszott rajta, hogy nemesi származású és jó körökben mozog.

Életútja egy bölcs és előrelátó embert mutat, aki sosem vétett a becsület szabályai ellen, és nem tett semmi olyat, amely kétségbe vonta volna feddhetetlenségét. Számtalan csodáról hallottak vele kapcsolatban, de ezek mindegyike nélkülözte a negatívumot és a botrányt.

Halála 1784-re tehető, de ezután még többször is felbukkant Európa különböző országaiban. Az esetek között vannak jól dokumentáltak is. Chalons gróf velencei nagykövet a Szent Márk téren futott vele össze 1788-ban. Később, 1789-ben D’Adhemar grófnőt látogatta meg, akivel hosszasan el is beszélgetett. A leírás szerint a gróf fiatal volt, életerős és ugyanúgy nézett ki, mint évtizedekkel azelőtt.

Az ezoterikus hagyomány Saint Germain grófot mint a Rózsakeresztes Rend Nagymesterét ismerte. Mágus, látnok és alkimista volt, aki feladatának megfelelően elhivatottan segítette az embereket. Az egyetlen ránk maradt, neki tulajdonított írásos mű a "La Trés Sainte Trinosophie", amely az okkult tudományok minden tanulójának a legfontosabb alapmű. Nem csak azért, mert ez Saint Germain gróf egyetlen ismert kézirata, hanem mert egyike a legrendkívülibb iratoknak, amely a Hermetikus Tudományokat valaha is összefoglalta. A mű nem hosszú, mindössze 96 lap. Nyelve francia, és számos kézzel rajzolt és ragyogóan színezett kép díszíti.

A kézirat a gróf beavatását tárja fel, tizenkét állomáson kísérve végig őt asztrológiai, alkímiai és kabbalista szimbólumok mögé rejtve beavatásának nehéz útját.

A szellemtudományok és az emberi fejlődés olyan magas fokára jutott el, ami lehetséges magyarázatként szolgál az őt körüllengő rejtélyekre. Ha elfogadjuk ezt az érvelést, akkor egy olyan szellem útja rajzolódik ki, aki egész életében az emberiség fejlődésén munkálkodott, olyan zavaros időkben, mikor az emberek csak sötétben tapogatózó árnyak voltak.

Saint Germain Fény volt, aki megpróbált Világosságot hozni és a tudás magvait elszórni. Minden vagyona, drágakövei, festményei, tudása az elkápráztatáson keresztül ezt a célt szolgálta. Gyógyítani próbálta az anyagba vakult emberiséget, felrázni kábultságukból és a Szellem felé terelni őket.

Ha így tekintjük át életét, észrevehetjük, hogy mindent eme Cél érdekében cselekedett és mondott. Persze ezeket lehet félremagyarázni vagy profanizálni, azonban az Igazságot ez a legkevésbé sem csorbítja meg.

Csehi István