Az ősi tanítások szerint az ember mint szellemi lény valamikor a létezés középpontjában volt, egységben az Abszolútummal. Ebből a centrumból azonban kisodródott a létezés perifériájára, s elfelejtette, honnan jött, hová tart, és ki is ő valójában. Az egységből a kétségbe, a kettősségek világába esett. Az egységbe való visszatérés csak az egészséges ember számára lehetséges. EGÉSZ-ségünk alapja pedig a létezés minden területével való szeretetteljes harmónia és összhang: önmagunkkal és embertársainkkal, a természettel és a természetfelettivel.

    A különféle vallások és szellemi áramlatok azért keletkeztek, hogy az embert visszavezessék az Ősforráshoz, a Végső Okhoz. Ennek útját-módját tanították az emberiség nagy vallásalapítói, mesterei és beavatottjai. Mivel sokfélék vagyunk, sokféle út létezik. Ezek egyike a szellemtudomány útja, amely a mai kor emberének szól, és képes őt visszavezetni az egységbe.

A Föld egy „iskola”, ahol a fő „tantárgyak” a bölcsesség, a szabadság és a szeretet. Mindannyian azért születünk a Földre, hogy ezekben fejlődjünk. Égi és földi tanítóink, mestereink segítenek abban, hogy minél jobban elsajátítsuk a főtantárgyakat. Fontos megértenünk, hogy a szellemi fejlődés nem automatikusan történik, azért nap mint nap tudatos erőfeszítéseket kell tennünk! Saját törekvésünkhöz azonban mindig hozzáadódnak a kegyelmi erők, csak így képes az ember egyre feljebb emelkedni. A szellemi képlet tehát a következő:
törekvés + kegyelem = fejlődés.
    A szellemtudomány abban kíván segítségünkre lenni, hogy ha már felébredt bennünk a helyes törekvés, akkor a magasabb isteni szándékokkal összhangban cselekedjünk. A szellemtudomány a korszellemnek megfelelő tanítások és gyakorlatok átadásával támogatja fejlődésünket és felemelkedésünket. Így tud megvalósulni a végső cél, amely az emberben lévő egyéni szellem visszavezetése az isteni Világszellembe, az érzékfeletti világ lényeinek és tényeinek valódi megismerése által.
 

A szellemtudomány az a megismerési út, amely a szellemi igazságok megértése, megélése és megvalósítása által elvezet minket valódi önmagunkhoz, belső lényegünkhöz, amelynek segítségével képesek vagyunk visszatérni az isteni szeretetegységbe. Erre az útra akkor érdemes rálépnünk, ha a szándékaink tiszták és komolyak. A hiteles szellemi iskolák minden korban nehezen teljesíthető feladatokat adtak a tanítványoknak. Szellemi szempontból csak annak van maradandó értéke, ami belső erőfeszítések árán született!
    A mai kor embere számára talán az a legnagyobb kihívás, hogy a szellemi fejlődés útját nem a világtól elvonulva, hanem a mindennapi élet közepette kellene bejárnia. Tiszteletre méltó, ha napjaink embere a hétköznapok gondjai és terhei mellett a munkahelyi követelményeknek és a családi kötelezettségeinek egyaránt megfelelve időt szán a szellemi fejlődésére. Ne feledjük a bölcs mondást: „A világban élni, de nem a világból” – ez lenne a megvalósítandó feladat mindannyiunk számára.