Minden állatövi jegyhez tartozik egy erény, ami abban az időszakban fejleszthető leginkább. Ha az ember törekszik ezen erények fejlesztésére a megfelelő időszakban, akkor ezekből az erényekből új tulajdonságok jönnek létre. Ezeket a tulajdonságokat nem lehet készen kapni: akkor jönnek létre, ha a tizenkét erényt gyakoroljuk.

1 Tisztelet =>  Áldozati erő (Kos)

Akinek semmije sincs, az a nagysággal szemben félelmet érez. Sok emberben él az istenfélelem. De a félelem tiszteletté alakul át, ha az ember megpillantja a nagyságban a Golgota keresztjét, ha felismeri a nagyságban az áldozathozatalt. A tiszteletnek meg kell nyilvánulnia az égi hierarchiák, az embertársaink és a természet felé. Amit tisztelünk, azért képesek vagyunk áldozatot hozni. A világ az Istenség áldozatából jött létre. A megismerés útján haladó embernek, aki nem akar tudásával rombolni, szüksége van erre az áldozati erőre. Aki áldozni akar, annak már birtokolni kell azt, amit odaad. Akinek semmije sincs, annak nincs mit feláldoznia. (Jézus mondja: "Akinek van, annak adatik, akinek nincs, attól még az is elvétetik, amije van.") Fejlesszük tehát magunkban a tiszteletet, és akkor megszületik bennünk az áldozati erő!

2. Belső egyensúly => Fejlődés (Bika)

Eredetileg egyensúly van. Az egyensúlytalanság keletkezik. Aki mindig egyensúlyban van, az nem képezheti ki a belső, a saját egyensúlyt. A belső egyensúly az a képesség, hogy valamit mi hozzunk egyensúlyba, és mi tartsuk egyensúlyban. A belső egyensúly megteremtése és megtartása fejlődést eredményez. Nem elég nekünk törekedni a belső egyensúlyra, ehhez szükség van a szellemi hierarchiák kegyelmére is, tehát a pontos képlet így szól: egyensúlyra törekvés + isteni kegyelem = fejlődés.

3. Kitartás => Hűség (Ikrek)

Kitartás nélkül senki sem jut messzire. Ez segít az akadályok leküzdésében. A kitartás torz képe a makacsság. A makacs mozdulatlanul kitart álláspontja mellett. A makacs ember hozzátapad valamely elképzeléshez, lecövekeli magát a dolgok egy állásában. A kitartás viszont az idea mozgatóereje. A kitartás le tud mondani kedvenc képzeteiről, és egy eszmét mindig újabb és újabb képzetekkel képes továbbépíteni. A kitartás alapja a magasabb elvekhez való hűség. Az ember nem lehet hű a múlandóhoz, csak az örökkévalóhoz, ami újra meg újra felragyog a múlandóban. A szellemi úthoz való hűség a kitartás gyakorlásának eredménye a Földön. Így születik meg a kitartásból a hűség!

4. Önzetlenség => Megtisztulás (Rák)

Isten saját képére teremtette az embert, de nem mint ént. Amit az ember énjeként (ego) él át, az az ellenerőktől származik. Ezért van szükség a megtisztulásra. Az énné válás Istentől való elfordulást jelent. Az énné válásban elveszett a tisztaság. Az önzőség lényege, hogy az én élvezi saját gazdagságát, ahelyett, hogy elajándékozná azt. Az önzőség által az ember bepiszkolódott. Az önzetlenség ismét megtisztít! Az embernek nem az énné válásról kell lemondania, hanem csak az énné válás élvezetéről, az énjében maradásról. Az önzetlenség által az én a maga tevékenységét mások rendelkezésére bocsájtja. Az önzetlenségből megtisztulás lesz, a megtisztulásban az én visszatér Istenhez.

5. Együttérzés => Szabadság (Oroszlán)

Ha az együttérzésben az én átadja magát mások fájdalmának, akkor már mindketten szenvednek. A szenvedés nem szűnt meg, hanem megduplázódott. Az az én, amelyik a szenvedésben csak elerőtlenedik, nem tud együttérezni. Az együttérzés képessége olyan erős ént feltételez, amely a szabadsághoz vezető úton már megtapasztalta és legyőzte a fájdalmat. A teremtett lény szükségszerűen nem szabad, mert függ a teremtőjétől. Csak aki teremt, az szabad. Ezért a szabadság előfeltételezi a bukást: a teremtmény elfordul teremtőjétől. De a bukás fájdalommal jár. (A Paradicsomban nem volt fájdalom.) A fájdalom jellemző a kiűzetés helyén: a földi síkon. Ha az én abban a helyzetben lesz, hogy nemcsak saját fájdalmát viseli el és győzi le, hanem másokét is hordozni tudja, akkor jut el ténylegesen a teremtett létállapotból a teremtő létállapotig. Egy olyan fokú együttérzésben, amely mások szenvedésének feloldásában találja meg önmagát, valósulhat csak meg a szabadság. Így lesz az együttérzésből szabadság.

6. Udvariasság => Szívbéli tapintat (Szűz)

Az udvariasság gyakorlása a lelket türelemre és önuralomra neveli. A másik ember kisebb hibáit udvariasan "elnézzük", és a jó tulajdonságait őszintén dicsérjük. Segítünk a gyengébbeknek. Az emberek együttélésében kialakult egy udvarias viselkedési rendszer, amely ugyan történelmi változásoknak van alávetve, de tanítható, és meg is lehet tanulni. Az udvariasság a szubjektív érzéseink kiélésének le- mondásával azonos. Az udvariasság lényege, hogy a másik ember külsőleg megjelenő énjének hibáit türelmesen elviseljük. Így az udvariasság lassanként szívbéli tapintattá alakul, ami a valódi belső én tisztelete, és támogatása a másikban.

7. Elégedettség => Higgadtság (Mérleg)

Ádám elégedetlen volt a paradicsomi állapottal, magasabbra akart törni - és elbukott. Ekkor azonban még elégedetlenebb lett: saját magával, Évával, aki tévútra vitte, Istennel, aki Lucifernek szabad kezet adott, hogy őket megkörnyekezze. Az elégedettség azt jelenti, hogy elfogadom a világban való helyzetemet, a másik ember személyét és Istent. A fennálló dolgok iránti belső békének érzése előfeltétele annak, hogy a keletkezőket is higgadt tekintettel szemléljük. Akkor higgadt az ember, ha az eljövendőt békével fogadja. Így lesz az elégedettségből higgadtság!

8 türelem => Belátás (Skorpió)

A türelem azt jelenti, hogy várni tudni. A türelemben az én háttérbe lép, a megismerésre váró dolgot hagyja megnyilatkozni. Az én csak úgy értheti meg, hogy mit mond neki ez a dolog, ha előtte a megismerésért már saját magában erőteljesen tevékenykedett, és önmaga visszahúzódását képes lett elviselni. A türelem elmélyültebb figyelemre tesz alkalmassá. Feltárulnak a dolgok közötti mélyebb összefüggések, és kialakul a belátás. A türelmes várakozás által az ember beleláthat a dolgok lényegébe.

9. Gondolatkontroll => Igazságérzet (Nyilas)

A gondolkodás és a beszéd a mai embernél szorosan összefügg. A mindennapi gondolkodás képeit a nyelv helyezi közérthető formába. A beszéd ellenőrzése ("fékezd a nyelved") segít a gondolatok ellenőrzésében. A nyelvet fékezni annyit jelent, hogy az ellenőrizhetetlen ítéletalkotásoktól tartózkodunk. A gondolkodás ellenőrzése a szavak visszatartása által tulajdonképpen lemondás az ítélkezésről. Ez olyan erőt hoz létre a lélekben, amely már képes az igazság érzékelésére. Így lesz a gondolatkontrollból igazságérzet!

10. Bátorság => Megváltóerő (Bak)

Kezdetben volt a bátorság. Saját maga odaadásának bátorsága nélkül Isten nem tudta volna megteremteni az emberi világot. Az ember bátorságból született. Az ember bátorság nélkül nem szakított volna a jó és rossz tudás fájáról. A bátorság vitte romlásba az embert, és a bátorság fogja onnan kivezetni. A bátorság kibontakoztatásával az ember Istenhez válik hasonlóvá. Így keletkezhet a bátorságban a megváltáshoz szükséges erő!

11. Hallgatagság => Meditációs erő (Vízöntő)

A mindennapi gondolkodás csak a dolgok felületét ragadja meg. A meditáció mélyebbre hatol. A meditáció révén feltárulnak a lét titkai. A titok azonban csak annak mutatkozik meg, aki nem él vissza vele. A diszkréció előfeltétele minden mélyebb megismerésnek. Aki olyan ismereteket terjeszt tovább, ami csak neki szólt, árulóvá válik. A szellemi világot árulja el, amely a megismerőnek megengedte a bepillantást. Aki megtanul hallgatni, annak a meditációs gyakorlat által mélyebb titkok is feltárulhatnak. A hallgatagság így meditációs erővé válik.

12. Nagylelkűség => Szeretet (Halak)

A nagylelkű ember megbocsát, lemond a győzelem élvezetéről. A nagylelkűség oda vezet, hogy az ember saját magát győzi le. A kicsinyes ember saját jogaira hivatkozik, a neki kijáró jogokra. A nagylelkűnek akkora szíve van, hogy már nem kapaszkodik a mindenkit megillető külső okokba. Ő maga alapít jogot: a szív belső jogát, azt, hogy meg tud bocsátani. A kisszerű embernek követelményei vannak, a nagylelkű lemond róluk. Isten nagylelkűsége: a kegyelem. Az ember kegyelme a másik felé: a megbocsátás. A megbocsátásból nő ki az önzetlen szeretet. A nagylelkűség csírájából bontakozik ki a szabadság szeretete és a szeretet szabadsága.

Összefoglaló táblázat