A szellemi úton járás előfeltételeiről számtalan tanítás ír. Minden vallás és minden irányzat lerakta a maga alapköveit, azonban elmélyülve a tanításokban észrevesszük, hogy a szavak és módszerek mögött ugyanaz a szellemi lényeg áll. A felemelkedés útja, az istenné válás útja az adás ösvénye. Ahogyan képesek vagyunk egyre többet adni magunkból, ahogyan emelkedik bennünk az önzetlenség és csökken az önzés, úgy jutunk előre a deifikáció útján. Most a Rudolf Steiner által rögzített hét előfeltételt boncolgatom, azonban a végtelen variációk egy témára végtelen számban közelítheti meg az emberiség legfontosabb kérdését.

Adj! Adj! Adj! Kezdetben adjál a feleslegből, majd adjál a nem feleslegből is! Úgy képzeljétek el, hogy amikor képesek vagytok a lemondásra és adtok magatokból valamit, ott bennetek az adott dolog helyén üresség keletkezik. Ezt az űrt tudják a szellemi segítők fénnyel, bölcsességgel, nemes tulajdonságcsírákkal feltölteni. Minél többet adtok, annál jobban át tudják alakítani emberi lényeteket isteni lényegűvé. Látszólagosan adtok valamit magatokból és elveszítetek valamit, míg valójában növekedtek az isteni erényekben.

A szellemi úton járás első alapfeltétele a testi-lelki-szellemi egészségre való folyamatos törekvés.

Az ember megkapja a segítséget, de törekednie kell. Az egész-ség azt jelenti, hogy az egész, a teljesség nyilvánul meg benned. Utalás ez arra a tudatos egységélményre, amit egy szép napon minden emberi szellemnek át kell élnie.

Ismerjük a kifejezést: a test templom, ahol a szellem lakozik. A templomot tisztán kell tartanunk, és harmóniáját tiszta és megfelelő összetételű táplálkozással kell megalapoznunk. A testet tisztítanunk és gondoznunk kell, azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy a test van a szellemért, és nem fordítva. A fizikai test eszköz abban, hogy a lélek a szellemmel eggyé válhasson, és hogy a tudat tiszta szabadságában kiteljesedhessen. Ha a fizikai test megfelelően tiszta, magasabb rezgések átélésére képes. Az idegrendszer és mirigyrendszer megfelelő állapota nagy segítség abban, hogy magasabb szellemi erők nyilvánuljanak meg az emberen keresztül. Ne felejtsük el azt, hogy emberiségünk jelenlegi szintjén még beavatottaink se saját tudásukat adják, hanem megalapozott tisztaságuk alkalmassá teszi őket arra, hogy magasabb szellemiségek tudása átáradhasson rajtuk keresztül.

Ahhoz, hogy testünk tiszta maradhasson és energiarendszerünk jól működjön, nagy segítséget nyújt a helyes táplálkozás. Az egyik, amire elsősorban ügyelni kell, az, hogy milyen táplálékokat veszünk magunkhoz, a másik pedig, hogy milyen összetételben. Úgy képzeljük el, hogy testünkben sok millió kis csatorna van. Ha az emberi szervezet jól működik, a csatornák tiszták, nincsenek eldugulások, és az energia az egész testben szabadon áramolhat. A tisztátalan táplálékok dugulásokat okoznak, a kis csatornák táplálkozási pontjain blokkok képződnek, és az energia a blokkok miatt nem jut el mindenhová. Az ember fáradtnak érzi magát, és tudatlanságában ahelyett, hogy az energiapályákat szabadítaná fel, drogok segítségével (feketekávé, fekete tea, egyéb serkentők stb.) próbálja közérzetét javítani. Ez persze csak néhány percre segít, mert a fáradtság újra eluralkodik közérzetén. Egy olyan embernek, aki sohasem táplálkozott megfelelően, elképzelhetetlen, hogy milyen mennyei az az állapot, amikor az energiaáramlások megfelelőek a szervezetben.

A vegyi anyagok, a tartósítószerek, a színezékek, a hőkezelésből eredő káros anyagok mind-mind mérgek, amelyek blokkolják az energiarendszert. Az ember 100%-os tisztasággal ma már nem táplálkozhat, de a tartósítók, a színezékek és a hőkezelt táplálékok elhagyásával elérheti azt a szintet, ami a mai földi viszonyok között optimális.

Amikor vegyi úton készített cukrokat, ásványi sót, tartósítót, színezékes ételeket, húst, halat, tojást és tejterméket nem fogyasztunk, nemcsak fizikai okok miatt tartózkodunk tőlük, hanem sokkal inkább az emberi tudatra gyakorolt negatív hatásuk miatt.

Nemcsak az fontos kérdés, milyen táplálékot veszünk magunkhoz, hanem az is, hogy milyen összetételben. A táplálkozás akkor optimális, hogyha az elfogyasztott táplálék néhány óra alatt kikerül a gyomorból. A következő ételt akkor szabadna megenni, amikor ez megtörtént, különben az új táplálék a gyomorban találkozik az előzővel, és beindul az erjedés. Ez nyújtja a gyomorban tartózkodás idejét, a táplálékok sorozatosan összeérnek és folyamatos lesz az erjedés. Hogyha nem megfelelő összetételben táplálkozunk, és hogyha bizonyos ételeket fogyasztunk (például: hal, melynek a gyomorban való tartózkodási ideje: 5-6 óra), a táplálékok gyomorban tartózkodási ideje hosszabb lesz.

Mivel az ember napjában kétszer-háromszor is eszik, a táplálékok összeérését követően beindul az erjedés, az erjedt közeg pedig lehetetlenné teszi a normális emésztést, és ezt a belső szervek, no meg az energiarendszer is megsínyli. Az ember sokkal fáradékonyabb, és ez kihat teljesítőképességére és szellemi állapotára. A helyes összetétel és megfelelő táplálkozás olyan dolog, amit kezdő vegetáriusoknak kötelezően tanulniuk kell. Erre időt kell szánni; kikerülhetetlen. Bizonyos szempontból a tudatosság nélküli vegetarizmus veszélyesebb, mint a húsevés. Aki tehát vállalja a test megtisztulásának rituáléját, tudatosan tegye azt!

A testi tisztítás rítusánál ki kell még emelni a természettel való kapcsolat fontosságát. A természettel való kapcsolatról, a helyes légzésről, a víz elemmel és a Nappal való kapcsolatról külön-külön könyvek szólnak, és ugyanúgy tudatosan tanulni és gyakorolni kell ezeket, mint a tudatos táplálkozást.

Fontos kihangsúlyozni azt, hogy az embereknek nem kell a fizikai test egészségéhez görcsösen ragaszkodni. Van karma-ledolgozás, létezik mások karmájának felvétele, amely szükségszerűen fizikai kínokkal jár, azonban testünk sebezhetősége mellett is törekednünk kell lelkünk és szellemünk számára templomunkat gondozni és tisztán tartani. A test egészsége erre a törekvésre épül.

A lélek egészsége a lélek három alapkövének, az érzelmi, gondolati és akarati elemnek a harmóniájára épül. A lélek a kapocs a test és a szellem között. A lélek egészsége nélkül a szellem nem diadalmaskodhat a fizikai élet keretein belül. Vigyázzatok tehát érzelmi és gondolati világotokra és akaratotok irányultságára!

A szellem egészsége tulajdonképpen örök és kimozdíthatatlan, ezért itt inkább az "én", az ego bemerevedéséről, az önösségről és a valódi szabadság helyett fellépő önös érdekeken nyugvó liberalizmusról kell beszéljünk. A valódi szabadság a bölcsesség és a szeretet harmóniáján nyugszik. Az álszabadság mögött mindig egyik vagy másik hiánya rejlik, amelybe görcsösen kapaszkodik az önzés.

A tibetiek úgy mondják, hogy a tudat korlátlanul hajlítható. Hogy meddig hagyjuk kiterjedni, csak tőlünk függ. A két alap a bölcsesség, ami a tudást adja, és a szeretet, amely biztonságot teremt, hogy bármeddig kiterjeszkedhessünk. Ez a szellem egészsége.

A szellemi út második előfeltétele az, hogy az ember az egész létezés egy tagjának érezze magát.

Mind egy. Minden egy. Egy tökéletes egység részei vagyunk, amely egységet csak a mi korlátozott tudatunk nem képes felfogni. Az emberiség egy nagy család, és nemcsak az ember, hanem az egész létezés része ennek a családnak. Felelősségünk mindenségünk minden lényét gondozni, mindenütt segíteni. Az ásványi, növényi és állati világról éppúgy gondoskodnunk kell, mint emberi világunkról, érzéseinkkel, gondolatainkkal és cselekedeteinkkel pedig magasabb szintű világok lényeit tápláljuk. Tőlünk függ, adunk-e elég gondoskodást és táplálékot.

És a ,,rossz emberek", a ,,gonosz lények" éppúgy részei a nagy családnak. Rosszcselekedeteink, néha bármennyire is szeretnénk, tőlünk nem elválaszthatóak. És a rossz embereket nem bitófára kell küldeni, hanem a szeretet erejével kell átsegítenünk a krízisen. Láttam egyszer egy filmet arról, hogy egy adott emberrel annyiszor éltetik végig a napját, amíg egyszer meg nem éli azt helyesen, tiszta tudatossággal, szeretetben. És addig amíg ezt meg nem csinálja, mindig ugyanarra a zenére hatkor felébresztik, újra elindul a nap, hiába tett az előző napon bármit. Nekünk is addig kell újra és újra végigélni az élet nagy napját, amíg az egyetemes felelősségtudat ki nem alakul bennünk. Amíg a szép-jó-igaz szellemében nem éljünk napunkat. Akkor lehet előrelépni.

Érzéseinknek és gondolatainknak ugyanolyan hatása van, mint a tetteinknek.

Ennek tudatossá tétele a harmadik előfeltétel. Ehhez azt kell megértenünk, hogy finomabb szinten minden érzés és gondolat ugyanúgy hat, mint a fizikai világban elvégzett operációink. Felelősek vagyunk érzéseinkért és gondolatainkért. Az érzések és gondolatok finom anyagából világok teremthetők. Gondolatainkra és érzéseinkre éppúgy figyelnünk kell, mint cselekedeteinkre.

Tiszta érzéseinkből és nemes gondolatainkból építjük világunkat a szellemi szférában. Az emberi szellem - a látszat bármennyire is sugallja ennek ellenkezőjét - minden testi kötöttségtől szabad, és utunk kezdetén, megszabadulván a test béklyóitól, emelkedésünk érzelmi és gondolati világunk irányultságán múlik. Amikor napunk véget ér, önvizsgálatunk nemcsak cselekedeteinkre, hanem érzelmi és gondolati impulzusainkra is ki kell, hogy terjedjen. Az emberi szellem úgy emelkedik, ahogyan nemesednek a gondolatok, ahogyan telítődnek az érzések szeretettel és ahogyan érzelmi világunk vágycsírái önzetlenséggel telítődnek. Ami a lélek mélyén önzetlenség, az a szellemben szabadság.

A negyedik előfeltétel annak tudatosítása, hogy elsődlegesen szellemi lények vagyunk, melyek igénybe vesznek a létezéshez egy-egy testet.

Testünk bioszkafander. Az ember eredeti lényege nem a külsőben, hanem a belsőben van. Ahogyan a Candogya upanisad mondja: "...Brahman kastélyának közepében, saját testünkben van egy kicsiny ereklyetartó, lótuszvirág formájú... ebben találunk egy kis kelyhet... ez a kis hely a szívben oly hatalmas, mint az egész világegyetem."

Az ember Isten mivolta, annak tudása, hogy Isten mindnyájunkban ott lakozik, régen felfedett, de egy időre sokak által elfeledett bölcsesség. Az ember egy amnéziás isteni szellem, aki elfeledkezik mivoltáról. Hitetlenségben, kétségek között, anyagba süllyedve szenved, és mástól vár megváltásra. Tudata és teste annyira besűrűsödött, hogy most már néhány kivétellel valóban mástól kell megváltást kapnia. Ezért született Krisztus, mert világunkban nem uralkodhat az anyag a szellem fölött.

Az ember kozmikus lény: földtől független, testtől független, dogmától független, haláltól és születéstől független, családtól és vérrokontól független, földi dolgoktól és szokásoktól független, vallásoktól és hittételektől független, a földi rendszer törvényeitől független, tértől és időtől független. Az ember kozmikus szabadságban és kötetlenségben élő korlátlan isteni szellem.

Az ötödik előfeltétel az, hogy a cselekedet iránti szeretetből és ne a cselekedetből eredő haszonért cselekedjünk.

Ennek a tanításnak egyik nagy alapja a tudatos és éber jelenlét megtartása minden pillanatban. Tulajdonképpen folyamatos tudatossággal kellene a jelenlét minden pozitívumát élveznünk. Egyszerre kellene kívülre és belső világunkba tekintenünk, nem elfeledkezve a dolgok szellemi természetéről. Amikor az ember elkezd a jövőre tekingetni, és nem a jelenben talál örömöt, hanem a jövőben elhelyezett illuzórikus következmény az, ami izgatja, a jelenlét nem tud kiteljesedni. A tanítások azt mondják: nincs idő, nincs múlt és jövő, hanem csak szüntelen vibráló tiszta isteni jelenlét van.

Fontos dolog a cselekedet szeretete is. Amikor nagy teherbírású édesapámról kérdezgetnek, hogyan bírja azt a sok csapást és terhet, ami reá nehezedik, mindig azt válaszolja: szereti azt, amit csinál. A jelenlét önzetlen, számítások nélküli tiszta szeretete az, ami átemel a nehézségeken. Sok szentről is lejegyezték azt, hogy alvásidejüket minimálisra szorították vissza, pusztán azért, hogy munkálkodhassanak, és idejük nagyrészét a földön elvégzett cselekedetekre fordítsák. Őket az öröm töltötte fel. A transzcendens öröm adta meg nekik az erőt sokszor az étlen-szomjan végzett folyamatos szent szolgálatukhoz.

A hatodik előfeltétel: a hálaérzet kifejlesztése minden dologért.

Az ember egy csoda. Minden egy csoda.

Figyeljünk meg egy kis virágot, bogarat vagy akár ahrimanizálódott technikai világunk bármely berendezését, meg kell látnunk a csodát! Semmit sem szabad magától értetődőnek és véletlennek venni. Minden mögött ott van az Ige, a teremtő isteni gondolat csodálatos ereje. Nem felejtem el annak a mesternek a példáját, aki hosszú forgalmi dugóba kerülve szüntelenül nevetgélt. Amikor megkérdezték tőle, min nevet, elmondta, hogy az előtte lévő autó féklámpájának fel-felvillanása szórakoztatta annyira.

Csodálatos ajándék az élet! Világunk káprázat, színpadán végtelen szépséget találhatunk, de elmerülhetünk ronda bugyraiban is. Csak tőlünk függ, mit hogyan élünk meg. Azonban tudatosan szoktatnunk kell magunkat a hálaérzetre. Aki a csodákat meglátja és tudatosítja a dolgok lehetőség- és ajándék mivoltát, előbb-utóbb megjelenik szívében a hála. Eszembe jut egy régi, rövid, úgynevezett városi mantra szövege: "Köszönöm. Köszönöm. Köszönöm."

A hetedik előfeltétel az, hogy az első hat előfeltétel együtt hassa át az ember életét.

Ez bizony munka. Az embernek dolgoznia kell azért, hogy egy feltétel se felejtődjön el. Újra és újra tudatosítanunk kell őket magunkban, és munkálkodnunk azon, hogy napunkat egyre jobban átszőjék az ezen előfeltételekhez kapcsolódó érzések és gondolatok. Nagy segítség lehet a nap visszanézése, amikor átgondoljuk, hogy a nap során hogyan sikerült az előfeltételekre hangolódni. A nap előrenézése is segíthet, ami szilárd elhatározással ráhangol az aznapi feladat elvégzésére.

A legnagyobb segítség persze folyamatos éberségünk, amely nem engedi, hogy figyelmünk ellankadjon, és amely segít abban, hogy sikerüljön minden cselekedetet valami pozitív szellemi impulzussal átszellemesítenünk. Úgy mondja egy régi mondás: egyetlen nap se múljék el anélkül, hogy valami jót tettél volna. A szentség útján a jelmondat az, hogy egyetlen másodperc se múljék el anélkül, hogy a pillanatot megszenteld valami hasznos cselekedet által.

Barát Atilla