Nemsokára, június 24-én ünnepeljük a János-napot, ami az ünnepkör közepére tehető, így bontva két részre az évkör szellemi egységét. Innen nézve megkülönböztethetünk egy János-naptól Karácsonyig, illetve egy Karácsonytól János-napig tartó időszakot. Az év két felében egymást kiegészítő, de teljesen ellentétes folyamatok játszódnak le a Földön, a Föld energetikai mezejében, és a saját világunkban, amik meghatározhatják fejlődésünk ütemét és jellegét. Június 24-ig megfigyelhető, hogy a Föld körüli éteri gyűrűt alkotó elementális lények kiterjednek a világegyetembe, mely tekinthető egyfajta kilégzésnek is. Ekkor képes az ember a bölcsesség erőinek fokozott felvételére és megvalósítására az életben. Előtérbe kerül a saját lelkünkben végzett belső munka a szellemi úton. János napján, ha szellemi látással vizsgáljuk a bolygót, azt láthatjuk, hogy a Föld lelke és szelleme elhagyja a fizikai testet, és a csillagvilágig húzódik vissza, egyfajta testelhagyásként. Sajnos ebben a folyamatban nincsen tudatosság, hanem a Karácsony és Vízkereszt közötti tizenkét szent éjszaka napjain tudatosodnak az elmúlt történések (hasonlatosan a régi beavatásnál, a templomi alvásnál). Ekkor a szellemi úton haladó tanítvány képes lehet arra, hogy saját lelkét és szellemét hozzákapcsolja a Földéhez, így képes lehet egészen a csillagvilágig utazni, saját erőinek igénybevétele nélkül. Másik fontos tudnivaló, hogy ezen a napon lehetséges egyszerre(!) felvenni magunkba a Szentháromság (Atya, Fiú, Szentszellem) erőit. Június 24-e után pedig ez a folyamat az ellentétére vált. Az elementális lények elkezdenek visszahúzódni a Föld közepe felé, ami a bolygónk féléves belégzési ciklusának tekinthető. Hangsúlyossá válik a szereteterők felvétele és megélése. Ekkor fontos, hogy a külső világgal, a természettudományok átszellemesítésével foglalkozzunk.
A János-nappal kapcsolatban elsősorban a Vízkeresztet kell megvizsgálni, azonban tudnunk kell, hogy mindegyik elemhez tartozik egy jól meghatározható beavatási-, illetve fejlődési folyamat. Érdemes ezeket közelebbről megismerni.

Földkereszt

Ennek a beavatásnak három része van. Az elsőnek a nappali tudatosságot kell a mindennapi életben megvalósítani. Ilyenkor a testi állapotaink folyamatos figyelése a feladat. Ezáltal leszünk képesek arra, hogy a tisztátalan dolgokat ne tekintsük szépnek és vonzónak. Másodsorban már érzelmeinkre kell helyezni figyelmünk fókuszát. Tudatosítanuk kell minden érzelmi hullámzásunkat, megnyilvánulásunkat aszerint, hogy az kellemes, kellemetlen vagy semleges számunkra. Ha ez sikerül, akkor képesek leszünk arra, hogy észrevegyük azokat a dolgokat, amelyek szenvedéssel teliek. Utoljára pedig tudatállapotainkat, szellemi állapotunkat kell figyelmünk középpontjába helyezni. Ekkor fogjuk tévedés nélkül megkülönböztetni a múlandó dolgokat az öröktől és halhatatlantól.

Vízkereszt

Ez a beavatás tartozik Keresztelő Szent János lényéhez. Ő volt az a mester, aki a hozzá fordulókat ezen a módon emelte a szellemvilágba. Maga a folyamat úgy játszódott le, hogy a mester víz alá nyomta a beavatandó fejét, és mindaddig ott tartotta, amíg az oxigénhiánytól az étertest egy kicsit kicsúszott a fizikai testből (ez persze komoly előkészítő gyakorlatokat igényelt a tanulótól). Ily módon az ember képes volt a szellemi világok megtapasztalására. Jézus harmincévesen a vízkereszt által fogadta be magába a krisztusi szellemet.

Levegőkereszt

Ez a beavatás Jézussal hozható kapcsolatba. Tanításai közben kiemelt figyelmet fordított arra, hogy mind a tizenkét tanítványa eljusson az imaginatív tudatszintre. Ez akkor sikerülhet, ha a tanítvány álomállapotban képes megtartani a tudatosságát. További három tanítvány: János, Jakab és Péter továbbjutottak az inspiratív tudatszintre azáltal, hogy alvó állapotban is képesek voltak fenntartani a tudatosságukat. Végül pedig a tanítványok közül egyedül János apostol volt az, aki intuitív tudatszintre léphetett azáltal, hogy a mélytranszban is sikerült megtartania a nappali tudatosságát.

Tűzkereszt

Ez a beavatás - mint ahogy a Biblia is utal rá - Krisztus által volt használatos. Ekkor nem a tanítvány lép ki szellemi szférákba, hanem az éterteste és az asztrálteste között hoz létre olyan kölcsönhatást, hogy képes legyen a magasabb világokból áradó impulzusokat magába fogadni.

***

Szóljunk egy pár szót a két János sorsáról és inkarnációs vonaláról!

Keresztelő Szent Jánosnak, mint Jézus kortársának, az volt a feladata, hogy a krisztusi szellem eljövetelét előkészítse. Kiterjedt tanítványi köre őt hitte a Messiásnak, de ezt János többször elutasította. Ő volt az utolsó, régi típusú nagy beavatott, az ószövetségi áramlat végső képviselője. Ebben az életében kulcsszerepet töltött be a megváltási folyamat végrehajtásában, azáltal, hogy az ő közreműködésével fogadta be Jézus a Krisztust. Ha ez nem történt volna meg (mint ahogy majdnem meg is hiúsult János hitetlensége miatt), akkor a Golgotai Misztérium is elmaradt volna. Előző életében Illés prófétaként ismerhetjük fel őt. Feladata abban rejlett, hogy az ószövetségi istenképet felváltsa, és új istenképet hozzon az embereknek. Akkoriban a nép úgy gondolta, hogy ha minden dolguk jól megy, jó az időjárás, akkor Jahve Isten örül. Ha pedig baleset, sorscsapás érte őket, akkor ezt viszont Jahve haragjának tudták be. A korszellemnek megfelelően ezt a képet kellett megváltoztatni az emberekben. Érdekes, hogy Illést mint szellemiséget kell figyelembe vennünk, aki egy ideig egy Nabot nevű emberen keresztül, majd Elizeuson keresztül hatott a világban. Őket tekinthetjük egyfajta fizikai hordozóknak is, akiken keresztül az illési szellem hatni tudott. Tudnunk kell, hogy Nabot lefejezett bizonyos papokat, akikkel hitvitába keveredett, és ez úgy hatott a következő életében az illési szellemre, hogy Keresztelő Jánost is lefejezték. Ebből levonható a következtetés, hogy hiába hatott egy magas szintű szellem egy emberen keresztül, a hordozó negatív cselekedeteinek következményei a hordozott szellemet is terhelik. A kölcsönhatás mindkét irányba köt... Illésről a Bibliában feljegyezték, hogy nem természetes módon halt meg, hanem egy fényjármű, egy merkaba szállt le az égből, és magával vitte, úgy, hogy nem maradt utána porhüvely.

Harmadik ismert inkarnációjában Raffaelloként, a híres festőként születik meg. Érdekes, hogy édesapja a halála után itt maradt a földi szférában, és alkotó erőit köcsönözte a fiának. Raffaello fizikai és éteri teste alkalmas volt arra, hogy nagy műveket alkosson, és a hiányzó alkotó energiákat pedig apja pótolta. Legnagyobb alkotásai mind személyes tapasztalataiból születtek, ezek legerősebb hatású művei. Utolsó előtti ismert inkarnációjában Novalisként ismerhetjük fel. A képi, imaginációs alkotásmódból átlépett a szavak, az inspiráció területére. Versei ugyanazt azt az impulzust közvetítik a világba, mint Raffaello képei, de már más szinten.

János apostol Jézus Krisztus tizenkét tanítványa közül a legfejlettebb, a szeretett tanítvány volt. Szerepére inkább a Golgotai Misztérium utáni időkben mutathatunk rá, hiszen Máriával együtt ő lett az apostolok vezetője és irányítója. Ő írta a János evangéliumát, Pathmos szigetén pedig a Jelenések könyvét. Életében Jézustól kapta meg elsőként a krisztusi beavatást, amikor Lázárként három nappal a halála után Jézus visszahozta őt az életbe. Előző inkarnációiban először Józsuában, majd Hiram Abiffban ismerhetjük fel. Utóbbi életében tervezte meg, és építtette fel Salamon templomát, és beindította a szabadkőműves szellemi áramlatot. Harmadik leszületésében Flórként kapcsolatba kerül a Grál-áramlattal. Később Rózsakereszt Krisztiánként született meg, és hatalmas szellemi erőfeszítéssel létrehozta a rózsakeresztes áramlatot, és ezt az impulzust árasztó éteri központot. Utolsó ismert testetöltésében II. Rákóczi Ferenc fejedelem első fiaként jött a világra, akiről azt híresztelték, hogy halott, és Saint-Germaine néven ismerték világszerte. Az ő feladata az volt, hogy szellemi fényt és békét hozzon a forrongó világba (Saint-Germaine-ről és Rózsakereszt Krisztiánról a Manifesztum korábbi számaiban olvashatunk). Azt a szellemiséget, aki ezen a hatos inkarnációs sor mögött meghúzódik, Isten hét lelke közül a hetedik sugár mesterének nevezzük. Ő Rákóczi mester, az ibolyaszínű láng őre, a spirituális szertartások és az ezoterikus keresztény irányzatok patrónusa.

Hogyan függ össze ez a két magasan fejlett szellemiség, és milyen hatásokat hoztak el a világ számára?

A szellemi történelemben létezik két irányzat, amely úgy egészíti ki egymást, mint amennyire különböznek egymástól. Keresztelő János az Ábel-irány vezetője, aki az asztralitást, a vágyat, az égi bölcsességet fejezi ki, feladata ennek lehozása a földre. János Apostol a Káin-irányzathoz tartozik, akihez az éteritás, az élet és a halál tartozik. Feladata, hogy a szellemi erők megtartásával jussunk el az örök élethez. Az első irány az ég felől mutat a földre, a másik pedig a föld felől akar az égbe jutni. Krisztus által ez a két irány, a két inkarnációs sor bizonyos pontján találkozik, és eggyé olvad. Hogy is ment ez végbe? Lázár harmincéves korában rövid betegeskedés után meghal. Keresztelő Jánost pedig Salome parancsára lefejezik. Lázár három napig marad halott, Keresztelő János pedig a Föld körüli szférákban marad. Jézus Krisztus egy beavatás által három nap után feltámasztja Lázárt, és a János beavatási nevet adja neki. Ezáltal Lázár a történelemben elsőként átesik egy krisztusi beavatáson. Azonban egy másik szempontból vizsgálódva észrevehetjük, hogy Krisztus összekötötte magával és egymással a káini és ábeli áramlatokat. Ennek hatására Lázár János és Keresztelő János testei áthatották egymást, és eggyé olvadtak. Lázár fizikai, éteri, asztrális teste, Énje, érzőlelke és kedélylelke összekapcsolódott Keresztelő János tudati lelkével, manaszával és buddhijával. Így együtt adták ki János apostolt. Kezdetben ez az állapot Lázárra hatott fejlesztő erővel, hiszen készen kapott bizonyos magasabb testeket. Azonban János apostolként, a Krisztus mellett eltöltött idő hatására kifejlesztette az átmanját, egy arché szintű lény csatlakozott be hozzá, és megvilágosodott. Innen már a Keresztelő Szent János által hordott testek hatódtak át János apostol jelenleg elérhető legmagasabb lénytagja által.

Sok esetben megfigyelhető a bódhiszattváknál, hogy testetöltéseik során, egy életen belül hatalmas változásokon mennek keresztül. Ifjúkorukban talán semmiben nem különböznek egy átlagos embertől. Azonban általában harminc- és harminchárom éves koruk között egy magasrendű szellemiség költözik testükbe, mintegy kicserélve az eredeti burkaikat. Ilyenkor sokszor egy olyan szellemiség nyilvánul meg, akinek az a feladata, hogy egy új impulzust hozzon a földre. Előre sosem lehet tudni, hogy a szellemiség melyik emberi testet fogja áthatni, csak a hirtelen változásokból következtethetünk erre. Ez egy szellemi szabály, ami megmutatja, hogy a János-misztérium nem egyedülálló abban a tekintetben, hogy bizonyos energetikai burkok kicserélődhetnek, és áthathatják egymást. Kivételes viszont abból a szempontból, hogy az emberi történelemben egyedülállóan magas szintű szellemek olvadtak össze a két János által, azért, hogy az emberiség két meghatározó áramlatát összekössék és megpecsételjék.

Csehi István