A szívcsakra jelentősége

Az ember felépítése

A csakrák az ember fizikai szemmel láthatatlan, szellemi részeinek szervei, erőtestei. A fizikai test a normális érzékszervek számára is érzékelhető, az embernek azonban vannak olyan finomabb testei, amelyek az érzékfeletti, vagy más néven szellemi világhoz tartoznak. Ezeket azért nevezik „testeknek”, mert működésük során fizikai szervezetünket áthatva maguk is „test”-alakot öltenek, mégha azok anyagszerűsége egyre ritkább, finomabb is. A szellemi látás, a magasabb érzékelés számára azonban továbbra is láthatók; a fizikai testtől egyre távolabbra terjednek ki. A fizikai testhez legközelebb a formailag ahhoz leginkább hasonlító, azt fényalakként néhány centiméterre körülvevő test, az étertest található, amely hullámzó erőáramlásokból áll. Az asztráltest körülbelül kétszer olyan magas és széles, mint a fizikai test. Alakja leginkább tojásra emlékeztet; színes, fénylő, felhőszerű képződmény. Ideális esetben a fizikai test éppen a közepén helyezkedik el. Az Én-test vagy mentáltest egy magát állandóan újra- és újrateremtő, tiszta fényburok, amely az asztráltesten túl ragyog. Ezen érzékfeletti testeknek, az ember finomabb részeinek összefoglaló neve az aura, amely minden változásra érzékenyen reagál. Ha bőrünket a fizikai világgal való érintkezés felületének tekintjük, akkor auránk révén tulajdonképpen a magasabb világokkal tudunk kommunikálni.

A csakrák

A szanszkrit eredetű „csakra” szó magyar jelentése „kerék”; gyakran lótuszvirágokként ábrázolják őket, tölcsér vagy virágkehely formájuk miatt. A csakrák az ember érzékfeletti részeivel közös szervek, s mint ilyenek, minden testben sajátos feladatuk van. A csakrák erőközpontok, melyek harmonikus működésük esetén transzformátorokként alakítják át a szervezet és a kozmosz energiáit, s azokat így közvetítik egymás felé. A test elülső felén az energia felvétele zajlik, míg a hátulsó részen az elhasznált energia leadása. A csakrák ott keletkeznek, ahol bizonyos szellemi energiaáramlatok tartósan keresztezik egymást. Ezeket a csatornákat nadi-knak (szanszkrit), vagy meridiánoknak nevezik, melyek közvetítésével az energiaáramlás az étertesten belül zajlik. Számuk a hagyomány szerint hetvenkétezer. Mint ahogyan a vérerek a vért szállítják, úgy áramlik ebben a finom hálózatban az energia. Ahol hét vezeték keresztezi egymást, ott a nyolcvannyolcezer akupunktúrás pont egyike, ahol tizennégy, ott a huszonegy mellékcsakra egyike található. Huszonegy energiapálya metszéspontjában pedig a főcsakrák helyezkednek el. A hét főcsakra a szivárvány hét színével közel megegyező rezgéstartományban működik. Lelki összhang hiányában rezgésszámuk megváltozik: a csakrák vagy túlpörögnek, vagy lelassulnak, amit a szellemi látó színváltozásként észlel. Ezek a változások hatással vannak az étertestre, illetve azon keresztül a fizikai testre is, így idővel szervi panaszokat, betegségeket is előidézhetnek. A lelki zavarok megszűnésével a csakrák működése, a szervezet energiaellátása helyreáll, s életbe léphetnek az öngyógyító mechanizmusok. Az étertestben a csakrák felelősek az életerők áramoltatásáért, és a test egészséges működését fenntartó energiákért. Az asztráltestben a tudat különböző vetületeinek – az akaratnak, az érzésnek és a gondolatnak – a fejlődéséről, illetve a magasabb, érzékfeletti tudatról gondoskodnak. A csakrák fejlődése teremti meg az alapját annak, hogy a szellemi világokat és azok lényeit megismerjük, így a csakrák szellemi érzékszerveknek is tekinthetők. (A cikk után az egyes csakrák további analógiás megfeleléseinek részletes, táblázatos összefoglalása található.)

A keleti Kundalini-út és nyugati fordítottja

Ha a gerinc tövénél szunnyadó Kundalin. i-kígyó (vagy Kundalin. i-tűz) felébred, aktivizálódik és megindul alulról fölfelé, a gyökércsakrán keresztül a fejtetőcsakráig. Ez a Földközponttól a kozmoszba kiáradó energiák mikrokozmikus mása, amely az emberben a mindennapi tudat felemelésére, a szellemi tudat kialakulására utal. Ez az állapot felléphet fokozatos fejlődés eredményeként, vagy hirtelen „szellemi ébredésként”, a szellemi világba való tudatos belépést eredményezve. Ennek a lentről fölfelé haladó útnak a színtere az étertest; végigjárása extatikus élményhez vezet. Az ősi indiai kultúrkorszak embere ennek elérése érdekében munkálkodott, a keleti jóga-tanítások máig is ennek emlékét őrzik. Ma, a tudati lélek korszakában, illetve Krisztus megjelenése óta azonban a tudatos megismerésre törekvő ember a Kundalin. i-útnak a fordítottját járja! Az energia asztrális áramlásként, az asztráltest tudatos tevékenységének eredményeként a szellemi világból a fejtetőcsakrán át hatol be az emberi testbe, s halad lefelé a gyökércsakra irányába. A Szent Szellem tűz-erejének bejárata ugyanis nem az altest, hanem a fejtető, amin keresztül a szellemi teremtés magasabb ereje áramolhat az emberbe (lásd a pünkösdi események ábrázolásain a fejtetőn világító lángnyelveket).

A szívcsakra

Az ember negyedik csakrája, a szívcsakra kiemelt fontosságú, hiszen ez a közvetítő az „alsó ember” (az egyes, kettes és hármas csakraszintek) és a „felső ember” (az ötös, hatos és hetes csakrák szintje) között. Ahogyan az ember makrokozmikusan az ég és a föld közötti híd szerepét tölti be, úgy a szívcsakra mikrokozmikus közvetítő lent és fent között. Jelképes megfelelője a hétkarú gyertyatartó. Ha a csakrákat ily módon párba állítjuk, akkor a szívcsakra valóban „páratlan” közöttük! (1. ábra)

Szívcsakragyakorlatok

A fent említett új, fordított út követése korunkban a gondolkodás megváltoztatását teszi szükségessé. Ez a Rudolf Steiner által nyilvánosságra hozott szívgondolkodás. A cikksorozat következő számaiban az ehhez kapcsolódó, a szívcsakra felélesztésére irányuló gyakorlatokat fogjuk ismertetni. E dinamikus meditáció a mindennapi élet színterén ad megnyilvánulást a szellemi ismereteknek. A tanultak legmagasabb fokú megértése ugyanis azok gyakorlati megvalósításában fejeződik ki; csak így vezethetjük szívünkbe az intellektusunk által megragadott dolgokat, és változtathatjuk gondolkodásunkat élővé! A következő adventi dalocska sorai is erre utalnak: „Ha zörget Krisztus, jól figyelj rá, betér a szíved ajtaján” – ez az ajtó nem más, mint a nyitott szívcsakra! Megnyílása esetén az emberben beindul egy szellemi folyamat, s a többi csakra is megnyílik. (2. ábra).

Az emberi vér jelentősége és a magyarság kozmikus küldetése

Az a lény, amelyik csak fizikai, éter- és asztráltesttel rendelkezik – azaz az állatok -, általában csak ösztönös, asztráltestéből kiinduló reakciókra képes. Az ember azonban, Énje révén kifelé is megnyílik – környezetével akaratlagosan veszi fel a kapcsolatot. A vér tulajdonképpen akkor és ott keletkezik, ahol az ember önálló lényként találkozik a külvilággal: annak impulzusait felveszi magába, majd tudatos alkotótevékenységével átdolgozza, újrateremti azokat. Ez a magasabb szintű tudatosság a vér hordozta Én ereje által jön létre az emberben. Ezért is hangsúlyos fontosságú a golgotai misztérium üzenetének megértése: Krisztus földre csöppenő vére által óriási változások indultak be a Föld és az emberiség fejlődésében! A Föld lényének energiarendszere az emberéhez hasonló felépítésű, azaz rendelkezik csakrákkal. A Föld szívcsakrája Magyarországon, Dobogókőn található – nem véletlen e beszédes név! A Dunakanyar íve és a folyó elágazásai a régi időkben az egész Pilis hegységet szív alakban fogták körül. Ahogyan az emberi szervezet központja a szív, – amely az életet fenntartó, a folyamatosan megújító energiákat, az Én-erőket hordozó vér keringtetője -, úgy a magyarországi szívcsakra a „földi véráramban” tölti be ugyanezt a szerepet!

„A magyarságnak együtt kell működnie az európai népekkel
az emberi én szabad kibontakozásában!” (Rudolf Steiner)

Gera Olga