A gondolkodásunk nagy adomány, ez tesz minket emberré, ugyanakkor sok esetben szenvedéseink forrása is. A helytelen gondolatok könnyen megkeserítik az életünket. Ebben a cikksorozatban bemutatom azt a tizenkét tipikus irracionális gondolatot, mely leginkább kerékkötője nyugodt, kiegyensúlyozott életünknek.

A gondolkodásunk nagy adomány, ez tesz minket emberré, ugyanakkor sok esetben szenvedéseink forrása is. A helytelen gondolatok könnyen megkeserítik az életünket. Ebben a cikksorozatban bemutatom azt a tizenkét tipikus irracionális gondolatot, mely leginkább kerékkötője nyugodt, kiegyensúlyozott életünknek.

Működési alapelv

Mindannyiunkkal előfordult már, hogy valamely helyzetben megsértődtünk, felkaptuk a vizet, vagy megbántódtunk. Általában a másikat okoltuk a kellemetlen érzésért. Hiszen ő volt az, aki megsértett, megbántott, feldühített. Azzal, amit tett vagy mondott, mert az a tett, mondat egyszerűen felháborító. Biztos, hogy a másik hibás a mi rossz hangulatunkért? Nézzük meg az eseményeket egy kicsit más nézőpontból is! Bármely látott, hallott dolog, mint puszta információ jut el hozzánk. Az érzékelésünk nem minősíti az eseményeket. A hangrezgések, a formák mozgása, a tárgyak megváltozása magunk körül önmagában teljesen semleges inger. Attól válik benyomássá bennünk, hogy elkezdjük használni a gondolkodásunkat, és értelmet fűzünk az észlelt történésekhez. Eldöntjük - szó szerint -, hogy ez az esemény szimpatikus számunkra, avagy sem. Eldöntjük, hogy helyes-e a mi értékrendszerünkben, avagy nem. Ezután a végeredménynek megfelelően reagálunk: születik egy érzés és egy szándék.

Világítsuk meg egy konkrét példával. A barátunk megígéri, hogy elvégez valamilyen számunkra fontos dolgot. Ám elfelejti ezt megtenni. Mi pedig nagyon dühösek leszünk rá ezért, hiszen tudta, hogy ez nekünk annyira fontos, miért nem figyelt jobban, nem is törődik velem, hogy képzeli, hogy így kiszúr velem, stb. kezdetű mondatok tömege jelenik meg tudatunkban. Pedig valójában saját magunkat mérgesítettük fel.

Ő nem végezte el, amit megígért.

    =>

Mi úgy gondoltuk, ő nem tehet ilyet. (elvárás!)

    =>

Dühösek lettünk, mert nem az elvárásunknak megfelelően alakultak a dolgok.

 
Amit ő tett, az a mi gondolatkörünkben vált negatívvá. A mi szűrőnk értelmezte dühítőnek. Lehet, hogy hibázott, de mi semmilyen alapon nem várhatjuk el tőle a helyes, avagy a számunkra tetsző cselekvéseket.

A tizenkét irracionális gondolat kiinduló pontja lehet hasonló negatív szituációknak. Olyan szűrők ezek, melyek érzelmi kimozdulást okoznak és a legtöbbünk elég gyakran használja őket.

1. "Csak akkor vagyok értékes ember, ha szeretnek és elfogadnak."

Vagyis mások véleménye, ítélete alapján döntöm el, milyen is vagyok valójában. Ha valaki ferde szemmel néz rám, azt hiszem, rosszat csináltam, ha pedig rám mosolyog, akkor úgy gondolom, jó vagyok. De tulajdonképpen miért is életbevágó nekem mások véleménye? Az ő gondolata talán varázserejű, és hirtelen mélyreható lelki változásokat tud okozni bennem? Értéktelenné válok az ő szava nyomán? Az, hogy valaki szeret avagy elfogad, az őt minősíti, nem engem. Az ő problémája, ha nem fogad el engem, nem az enyém. Én önmagamtól vagyok értékes ember, születésemtől fogva "jár nekem" az önelfogadás és az önszeretet. Miért helyeznék bárki mást önértékelésem tekintélyévé? A többi ember tanácsa, véleménye segítségül szolgálhat önmagam alakításához, de végülis nekem kell önmagammal folyamatosan együtt élnem. Ezért érdemesebb elfogadásomat magamra bízni, és nem másokra.

Krisztus így szól:
"Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és háborgatnak titeket és minden hazugságot mondanak ellenetek én érettem."
Máté 5,11

A szellemi úton járó ember számára elengedhetetlen, hogy belülről származzon az önbecsülése. A környezet nem feltétlenül lesz oda meg vissza az örömtől, hogy családtagja, barátja valamilyen ismeretlen, gyanús hóborttal kezdett el foglalkozni. Sőt erre még időt, energiát és pénzt is áldoz. Nem várhatom el tőlük, hogy megértsenek, és velem együtt lelkesedjenek. Ha egész lényemmel választottam ezt az utat, akkor senki rosszallása el nem tántoríthat róla. Nem válhatok olyan maggá, mely tövisek közé hull, ott kinő, de ez utóbbiak megfojtják.

 
2. "Tökéletesnek és hibátlannak kell lennem, mielőtt megelégedhetnék magammal. Hibákat elkövetni szörnyűség, és hitványságon bizonyítéka."

Csak az nem téved, aki nem él. A tökéletesség felé vezető út minden lépése tökéletes, mint ahogyan az ember minden életszakaszában egyformán megfelelő, akár gyerek, akár felnőtt, akár aggastyán, amennyiben azt éli meg, ami aktuálisan ő.

Ez az irracionális gondolat figyelmen kívül hagyja a félig üres pohár félig tele részét. Hiányzik belőle a pozitivitás, vagyis a mindenben jót keresés. Még a legnagyobb tévedéseink, bukásaink következményeiben is van valami jó! Az ember nem tud olyan hibát elkövetni, amitől ne lenne tovább. Lehet, hogy kellemetlen, de nem a világ vége. Maximum a saját énképünk törik össze, és rádöbbenünk, hogy nem azok vagyunk, akinek hittük magunkat; és ebben rejlik a kulcs a továbblépésre. Közelebb kerülök önmagamhoz. A folytonos önbecsapás sokkal pusztítóbb, mint a felismeréséből származó döbbenet. Hasznosabb a hibáinkat kikutatni, és miközben törekszünk a megváltoztatásukra, vegyük észre, milyen jót lehet kihozni belőlük. A feledékenység például rászoktathat a rendszerességre, alaposságra, figyelemre. Így végeredményben sokkal több pozitív erénnyel fogok rendelkezni. A hiányosságok őszinte felvállalása tesz minket igazán naggyá.

Krisztus mondja:
"Elég neked az én kegyelmem, mert az erő gyengeségedben lesz teljessé."
Pál második levele a Korinthusbeliekhez 12,9

3. "Könnyebb elkerülni a felelősséget, a nehéz helyzeteket, mint szembenézni velük. Hagyjuk későbbre a munkás dolgokat! Ha nem törődöm velük, majd csak elmúlnak."

Az élet valóban sokak számára szép, csodálatos, és tele van örömökkel. Ennek megéléséhez azonban nincs szükség a nehézségek elkerülésére. "Könnyelműen élni könnyű - egy darabig." A megoldandó feladatok nem tűnnek el az idővel, csak gyarapszanak. Minél régebben történt valami, annál nehezebb kijavítani. Ha élem a hétköznapok világát, és találkozva a szellemi úttal szeretném elkezdeni azt, akkor ez erőfeszítéseket kíván tőlem. Ha csak eljárok előadásokra, találkozok és beszélgetek hasonló gondolkodású emberekkel, ezzel a dolog kellemes oldalát élem. Elengedhetetlen, hogy mindemellett tanuljak, törődjek a családommal, az otthonommal, a fizikai testemmel, pénzt keressek, takarítsak, rendben tartsam a dolgaim, és ápoljam a kapcsolatot a környezetemben lévő, spirituális úton tudatosan nem járó emberekkel. A szellemi útra nem lehet menekülni a hétköznapi nehézségek elől. Azok megoldása továbbra is természetes részét kell, hogy képezze életünknek, sőt még nagyobb felelősséggel: tudatosan kell végeznünk. Megtanulom, hogy ezáltal csiszolódok, semmi sem véletlen.

Krisztus tanítja:
"Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét mindennap és kövessen engem."
Lukács 9,23

4. "Minél előbb és minél gyorsabban meg kell találni a megoldást a nehézségekre, méghozzá a tökéletest. Csak akkor lehet lépni."

Nehezen viseljük el a feszültséget, amit egy konfliktushelyzet megléte okoz bennünk. Azonnal megoldást akarunk, hogy a kellemetlen érzéseket elkerüljük. Miért hajtjuk magunkat? Hajlamosak vagyunk akár a rossz döntésekbe is belemenni, hogy végre kiutat találjunk a kényes szituációból. A fájdalom- és nehézségkerülő kultúránk újabb terméke ez. Kényelmesebb bevenni egy tablettát a fájdalom ellen, mint kikutatni az okát és életünkön változtatva érni el valós eredményeket.

Gyakran ehhez a gondolathoz a halogatás társul. A hibázástól való félelmünkben nem merünk dönteni, míg minden oldalról meg nem vizsgáltuk a problémát. Felhívom az érintettek figyelmét arra, hogy nincs tökéletes megoldás. Mivel emberek vagyunk - és nem tökéletesek -, ezért nem vagyunk képesek tökéletes megoldásokra sem. Viszont lehetőségünk van, sőt kötelességünk a helyzetből a legjobbat kihozni. Azonban erre a lépésre nem várhatunk örökké. Az idő könyörtelen, nincs tekintettel ránk és elképzeléseinkre. Egy-egy helyes döntés meghozatalára nem kapunk életnyi időket. Fel kell mérni a szituációt, a lehetőségeket, a képességeinket, és lépni. Lehet, hogy nem ez lesz a legjobb megoldás. Lehet, hogyha rászánnánk még öt percet, akkor helyesebb döntést hozhatnánk, de ezt nem tudhatjuk. Az is igaz lehet, hogy az öt perc késés súlyosabb negatív következményekkel jár, mint a most meghozott nem legideálisabb. Néhol fejest ugrunk az ismeretlenbe, néhol pedig szőrszálhasogatva, az alaposság erénye mögé bújva nem merjük felvállalni a hibázás lehetőségét. Sem a túl gyors, sem a túl lassú reakció nem vezet helyes megoldáshoz. Törekedjünk ezért a középútra.

5. "A világban sok gonosz, rossz ember van, akiket ki kell gyógyítani ebből oly módon, hogy megbüntetjük őket. Ez az egyedüli járható út."

Nem érdemes általánosítani. Az emberek nem rosszak vagy jók, hanem vannak jó, illetve rossz cselekedeteik. Minden emberben vannak jó tulajdonságok, és csinál pozitív dolgokat. A büntetés nem segíti elő a pozitív cselekedeteink gyarapodását, és nem tudja megváltoztatni a rossz szokásainkat sem. Szent Ágoston szavaival élve: "A bűnt gyűlölni kell, a bűnöst szeretni." A büntetés ellentmond a szeretet parancsának. A szeretet az az erő, mely átalakítani képes. A megbocsátás az egyik legnagyobb emberi erény. Hatékonyabb módszer a világ jobbá tételére, mint a bosszú. A büntetés még további fájdalmakat szül, mely újabb agresszivitásban vezetődhet le. Lehet átmeneti sikereket elérni büntetésekkel, de a valós, a belsőből kiinduló változástól ezáltal még távolabb kerülünk. A gyerekek, kamaszok lázadó szellemének a büntetésre adott gyakori válasza a "csak azért is". Vagy, ha meg is alázkodik, az agresszív érzések, frusztráció elfojtódik és betegségekben talál kiutat. Más szituációkban, ahol a fiatal kerül hatalmi pozícióba, kiéli ezeket. Félelemre és rettegésre nem lehet nevelést alapozni. A szép és szeretetteli szavak, a megbocsátás és a példamutatás hosszú távon egészséges felnőtté érleli a gyereket. Az agresszív reakciók, a büntetés, a bosszúállás arra utalnak, hogy még nem nőttünk fel. Inkább játékkal oldjuk a negatív megnyilvánulásokat. Legyünk bölcsek, és bocsássunk meg. Lássuk be: a magunk emésztése és a dühöngés nem segíti elő a pozitív változást! Jézus Krisztus példája lebegjen a szemünk előtt, aki a kereszten azt mondta:

"Bocsáss meg nekik, Uram, nem tudják, mit cselekszenek."
Lukács 23,34